Szülészet Földszintes, halványsárga épület; gesztenyefa az udvaron, kő virágtartók virágok nélkül; rácsok az ablakon, zöld kerítés, eltolható kapu a mentőknek. Itt született K. Dezső, Pesterzsébeten, a Baba utcában, hol csak a mentők, s nyomukban a kutyák verik föl a kertvárosi csöndet. K. Dezsőt innen a Vízisport utcába vitték, a téglagyári lakótelepre, hol ablakuk a Dunára nézett, s aminek még jobban örült, a strandra! K. Dezsőt ritkán vitték le szülei, de egész nap nézte a fürdőzőket, napozókat, később már csak a nőket az erre a célra beszerzett látcsővel. Amikor éppen nem a nőket nézte és nem rejszolt, K. Dezső verset írt, mert költő szeretett volna lenni. szeretkeznek csíkos kockás síma tarka pléden / lesz sok gyerek sír nyüzsög visong a strand az éden // itt és most most most élj most van a nap delelőben / anyánk az élet nagy tehén van napteje bőven // ne halld a haldoklót füleden vókmen / jó levéshez szól a sose halunk meg Ilyeneket írt. Persze tanult is, elvégezte a Targoncásképzőt, aztán a Darusképzőt, dolgozott a Lemezdarabolóban, az Égévében (Épületgépészeti Vállalat), a Szabadkikötőben, a Soroksári Öntödében. Pesterzsébetet nem hagyta el, csak Csepelre és Kispestre, olykor Lőrincre ment, kocsmázni. Mert ivott, pedig focizott, a FÉG-ben (Fegyver és Gépgyár). Hol van már a FÉG? Az Égévé, a Soroksári Öntöde? Focizott a Csepeli Papír pályáján, a kispesti Grániton, a Kistexten, a soroksári Dugattyúgyűrűn, a Lőrinci Fonó pályáján. A Csepeli Papír és a Gránit még megvan. Két gyereke született, egy lány, egy fiú. Lakást vettek, a téglagyári lakótelepen, mert nem akart elmozdulni a strand mellől. Néha levitte a gyerekeket, szerették a hullámfürdőt, amikor jött a hullám, K. Dezső is szaladt és lebegett, és írta tovább a verset, mert továbbra is költő szeretett volna lenni. kik nem tudnak úszni vízihullák lebegnek / jó szórakozás a strand felnőttnek gyereknek // van itt minden víz föld szél ég fagyi / körülnézel nem érted miért vagy itt // hosszú sor ingyen osztogatják a vattacukrot / boldogan szopogatják kiknek csak pálca jutott // kipirult arcokon ragacs almalé / boldog aki nincs aki nincs halva még Látta K. Dezső, hogy egyre kevesebben vannak a strandon, nem állnak már autók a járdán is a Vízisport utcában, unalmas nyári vasárnapokon. Pedig mind forróbbak lettek a nyarak. K. Dezső a lakásmaffia karmai közé került, felesége elvált, vitte a két gyereket. K. Dezső a strand melletti Hullám csónakházban bérelt kabint, a szezonban, áprilistól októberig ott lakott, később télen is, megengedte a gondnok. A villanyt kikapcsolták, budi a lezárt vizesblokk mellett, K. Dezső a Dunára járt mosakodni, át Csepelre, a strandhoz, ott meleg víz ömlött a Dunába. Nem dolgozott, gilisztát gyűjtött a horgászoknak, télen kukázott, fémet. Mikor a kabint se tudta fizetni, a csepeli átjáró, a HÉV, a vasút mellett a csőhídnál eszkábált magának kalyibát. Ami pénzt a gilisztákért és a fémért kapott, kenyérre és italra költötte. Ivott az erzsébeti Gúnárban, a csepeli Dini-Daniban, a Gyilkosban, a HÉV-megállónál, a pesterzsébeti vasútállomáson a Könyöklőben. Könyökölt, és nézte a vonatokat, tudta a menetrendet. Kiskunsági vonal, Kiskunlacháza, Szabadszállás, Kiskőrös. Még sose voltam Szabadszálláson. Se Kiskőrösön. De még a délegyházi tavaknál se. Gondolta, és ivott tovább. Egyszer, amikor a Gúnárban ivott, valaki kihívta a mentőt. Detox Egy jóakarója lehetett, biztos kellett neki a kalyiba. A mentős mellbe rúgta, bevitték a Baba utcai kijózanítóba. Megint mentővel, mint amikor születni vitték. A szülészet helyén most detoxikálóintézet, plusz itt vannak a ketyósok és a szipusok. Ugyanaz a halványsárga ház, az ablakokon rácsok. A gesztenyefa, virágtalan kő virágtartók, nézett körül, mintha emlékezhetne is valamire, amikor kiengedték az udvarra. Eltűnt hétszáz forintja, egy karton Symphonia, de rendesek voltak, megkínálták néhány szállal. Tízen egy kórteremben, meg szivacsokon is. Volt, akinek az arany nyakláncát is elvették, neki nem volt. Többször is bevitték, egyszer egy hétig benn tartották. Mikor kiengedték, a kalyibában ismeretleneket talált. Szólt a HÉV-büfésnek, az elzavarta őket. Meleg kabátját, rádióját elvitték, de nem bánta, csak menjenek el. Remélem, nem tetvesek, átkutatta a bungit. Vett a bolhapiacon egy meleg műbőr kabátot, zsebrádiót, betakarózott, meghallgatta éjfélkor a himnuszt, megvárta az utolsó, kunszentmiklósi személyt, elaludt. Későn kelt, tízkor, minél kevesebbet akart élni. Elfekvő Két haláleset is történt rövid időn belül a közelében: egy gyerek a vasúti átjárónál faággal piszkálta a felső vezetéket, az áram agyoncsapta. Benne volt a tévében is, mondták. ' meg látta, amikor elvitték, és pár nappal később észrevette a koszorút a helyszínen, a kerítésen, és alatta a verset: Ugye, csak álmodom, hogy nem jöttél haza?! / Siess, kicsikém, mert vár apa és anya. / Múljon már el a lidérces éjszaka! / Gyere haza, nem hiszem, nem fogadom el, / Hogy nekünk többé már nem leszel. Sírt K. Dezső, a gyerekeire gondolt. Lement a Dunára, a csónakházi büfébe, megitta a szokásos két deci vöröset, sokszor. Jött Kata, könyveket árult és magát. "Dagadsz, mint a disznó! Már megint terhes vagy?! Te kurva, szopjál, ne basszál, ott van benned a baba, a szerencsétlen, megszülöd és otthagyod, tavaly is megmondtam, ki baszta meg a picsádat, ki az apja, persze nem tudod." Erzsi üvöltözött, Kata mosolygott, bort kért, vöröset, a terhes nőknek ezt szabad. Szatyrában könyvek, Delfin, Albatrosz, Galaktika, Puskák és galambok, A két Lotti. Ha nem vettek, meghívatta magát italra, gyerekre. Be volt rúgva, szombat volt, mindenki be volt rúgva. Egy társaságból valaki felállt, hogy még nem igazán érzi az új motort, kipróbálja. Többen követték, K. Dezső maradt. Hallotta a motorbőgést, a csattanást, a sikoltozást. Nem tudta bevenni a Duna csárdánál a kanyart, nekiment a vaskapunak. "Kiskanállal szedték össze", mondta később valaki. K. Dezső nem ment ki, látta aztán a helyszínen, a Vízisport utcában a keresztet, vázát, virágokat, koszorút. A Duna csárda sincs már meg, a tulajdonos felkötötte magát. A strand is rég bezárt, pedig már elviselhetetlen a nyár; gaz lepte, a kőfal beomlott, üres a hullámmedence. K. Dezső befejezte a verset, mert változatlanul költő szeretett volna lenni. árnyék nincs senki bezár a strand / szedelőzködj indulni kell lassan // nem marad más egyforma gyékénynyomok / elgereblyézve vér és homok // ki takarít az isten az ördög / élet vagy halál csereüdültünk Lefeküdt, meghallgatta a himnuszt, és elhatározta, reggel nem ébred föl. Endre találta meg, hétfőn. Endre minden vasárnap megkapta K. Dezsőtől azokat a süteményeket, amiket a csepeli cukrászdás adott K. Dezsőnek, csak úgy. Minden áldott vasárnap. Most nem jött K. Dezső. Még élt, mikor megtalálta, bevitték az elfekvőbe, a Baba utcába. Mert most elfekvő lett a detoxból, az egykori szülőotthonból, Krónikus Bel. Osztály. Halványsárga ház, virágtalan virágtartók. Feliratok: EGY BETEGET EGYSZERRE LEGFELJEBB KETTEN LÁTOGATHATNAK! VIRÁGOT, SZESZES ITALT A K"RHÁZ TERÜLETÉRE BEVINNI NEM SZABAD! K. Dezsőhöz nem jött senki, nem hozott virágot, szeszes italt. Lánya, fia nem tudta, hol van. Csak Endre látogatta, minden vasárnap, hozta a süteményeket a csepeli cukrászdából, minek, kinek. Megették a szobatársak. K. Dezső betartotta fogadalmát, többé nem ébredt föl. Amikor meghalt, Endre intézte a temetést. ' vitte K. Dezső hamvait, szétszórta az erzsébeti, a csepeli, a kispesti és a lőrinci temetőben. Az elfekvő sincs már meg, beolvadt a csepeli és az erzsébeti Jahn Ferenc Kórházba. Bezárt a Baba utca.